Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az).
Testvérként szerette egymást Jókai Mór és Petőfi Sándor, ám a barátságuk túl sok sebet kapott. Ahogy Jókai fogalmazott később: a dölyf miatt egyikük sem vallotta meg, hogy fáj a harag…
Puzsérral az történik, mint mindennel és mindenkivel, aki szembesít bennünket azzal, hogy nem mi vagyunk a kiválasztott nép.
Tök mindegy, hogy az európai futballszínpadról van szó vagy dalversenyről vagy pisa-tesztről vagy adófizetési morálról vagy gasztrokultúráról vagy bármi másról: azt, aki szembesít bennünket azzal, hogy nem ütjük meg a mércét, azt elküldi az ország alkalmatlanabbik fele a picsába.
Az életképesek meg tömött sorokban hagyják itt az országot a méltatlanoknak és új uraiknak valamint az eltartottaknak.
Ez a "Dallas jelenség", csak kicsiben...
Jockey Ewing, akit imádunk gyűlölni!
Puzsér Róbert, akit imádunk gyűlölni!
Nincs új a Nap alatt. Ez egy előre eltervezett, gondosan kimunkált koncepció volt...és bejött.
Erre szokták mondani: ügyes.